Lidérckénél láttam, nagyon tetszett :)
Van egy leányzó , akit szeretnék megajándékozni, és aki kedveli a csacsikat, tehát bizonyára Fülest is szeretni fogja.
Remélem : )
2010. június 13., vasárnap
2010. június 3., csütörtök
Kikötő
Ha szeretitek az irodalmat, a verseket, a zenét, szerettek játszani.....gyertek a csendszigetre.
Néhányan már jól érezzük itt magunkat és hely az van bőven.
Néhányan már jól érezzük itt magunkat és hely az van bőven.
2010. május 31., hétfő
Csak körbe-körbe...
Nagy sokára készült el ez a körbe-görbe karkötő,a horgoblog vetélkedőjének harmadik fordulójára .
Kíváncsi vagyok nagyon a többiek alkotásaira.Nekem eddig ez volt a legnehézkesebb.
De most már tetszik.
Kíváncsi vagyok nagyon a többiek alkotásaira.Nekem eddig ez volt a legnehézkesebb.
De most már tetszik.
2010. május 22., szombat
2010. május 21., péntek
Vers megint....
Felgyújtja a lányom
Úgy képzelem magam,
mint régen a réten,
nád és szederindák
fonadékát tépem.
Nádként sűrűsödnek,
zizegnek a percek,
melyek harminckilenc
esztendőmből keltek.
És a nádszálak közt
annyi álmom, vágyam;
kötelődzöm bennük
- sok szederindában.
Fel kéne égetni
a nádast, a múltam,
hogy a pernyéjéből
sudáran, újultan
szálfák nőjenek ki
égre bomló ággal,
újízű gyümölccsel,
lángpiros virággal.
Fel kéne, de félek,
én is beleégek...
Négy évtized körül
lassul már az élet.
Fülemet elzárom
zörgő múltam elől.
Törtetek kifelé.
Ritkul a nád elöl.
Megvérzik a kezem,
elakad a lábam,
de a csapás tágul,
szélesül utánam.
És mire kiérek,
felgyújtja a lányom.
Lobogó szoknyával
Úgy képzelem magam,
mint régen a réten,
nád és szederindák
fonadékát tépem.
Nádként sűrűsödnek,
zizegnek a percek,
melyek harminckilenc
esztendőmből keltek.
És a nádszálak közt
annyi álmom, vágyam;
kötelődzöm bennük
- sok szederindában.
Fel kéne égetni
a nádast, a múltam,
hogy a pernyéjéből
sudáran, újultan
szálfák nőjenek ki
égre bomló ággal,
újízű gyümölccsel,
lángpiros virággal.
Fel kéne, de félek,
én is beleégek...
Négy évtized körül
lassul már az élet.
Fülemet elzárom
zörgő múltam elől.
Törtetek kifelé.
Ritkul a nád elöl.
Megvérzik a kezem,
elakad a lábam,
de a csapás tágul,
szélesül utánam.
És mire kiérek,
felgyújtja a lányom.
Lobogó szoknyával
jön át a parázson.
Horváth István verse
2010. május 19., szerda
Ennyi...
Megáll az ész, megáll a tudomány.
A lányom hoz a városból néhány Burdát. Attól talán megtáltosodok.
Persze egyáltalán nem biztos.
Ne várjatok túl sokat tőlem, hogy ne kelljen csalódjatok.
Én már megjártam magammal :)
A lányom hoz a városból néhány Burdát. Attól talán megtáltosodok.
Persze egyáltalán nem biztos.
Ne várjatok túl sokat tőlem, hogy ne kelljen csalódjatok.
Én már megjártam magammal :)
Szeretem a kéket...
Egyik kedvenc színem a kék, mostani hangulatomhoz talál is.
Nem sikerült semmi mostanában.Amihez hozzányúltam, az elromlott.
Ilyenek voltam az utóbbi napok.
De most összejött ez a szatyor, és az előbb a nap is kisütött. Igaz, csak néhány pillanatra, de akkor is.Most már jónak kell jönnie, és jönni fog.

Nem sikerült semmi mostanában.Amihez hozzányúltam, az elromlott.
Ilyenek voltam az utóbbi napok.
De most összejött ez a szatyor, és az előbb a nap is kisütött. Igaz, csak néhány pillanatra, de akkor is.Most már jónak kell jönnie, és jönni fog.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

