Mégis azt hiszem, hogy ismerem és szeretem.Van benne valami , ami a bennünket elválasztó 6-700 kilométert simán áthídalja.Jó lehetett az ő tanítványának lenni,jó lehet az ő gyermekének, társának, unokájának , barátjának lenni :)
Nekem is jó, hogy ismerem őt.
Nyert tőlem egy manócskát, babát. Néhány hétig a karácsonyfájuk dísze volt,és most előléptette Tentebabává :)
Akárkinek eszébe juthatott volna ez a név, de mégis az Ildi manója a Tente-baba.
Ildi babája, de az épp soros unoka alhat vele:) Hát nem aranyos? :)
Örömöm megsokszorozódott az ő örömétől :)
Én is pont azt érzrm Ildivel kapcsolatban , mint te:)
VálaszTörlésLányok, Lányok,ne hozzatok zavarba!... Azért küldtem a képeket, hogy lásd, milyen jó helyen van a manócskád! Magamról tudom, ha készítek valamit, az szívből jön és szeretem tudni a sorsát, mert az ad újabb boldogságot, amivel nekilátok a következőnek!:)
VálaszTörlésÉn mindenkihez úgy viszonyulok, ahogy Ők hozzám, úgyhogy ebben semmi saját csoda nincs és ne is misztifikáljuk a dolgot! Nagyon örülök, hogy itt vagyok a neten és ilyen értékes, helyes, odaadó barátokra leltem, mint Te Marika, és Kati!:)
Nekem ez a baba, pont annyi, mint nektek az az üvegdarab, amit küldtem. Külön ajándék, hogy a kis unokáimat tehetem boldoggá vele! (Vagy pl. Kati esetében a szilvás gombóccal!:))
Szerintem pedig látatlanban is létezik barátság, van valami kisugárzása az egésznek, amit érzek az éteren át, a sorok mögött és az nekem elég!
Köszönöm szépen a gyönyörű sorokat, a megtisztelő posztot, Marikám!:)
Oh so lovely, cheers Marie
VálaszTörlés