Google+ Followers

2010. október 16., szombat

Varrás helyett....

Sok mindent beterveztem a hétvégére.Nem  terv szerint alakultak a dolgaim,a mai napban  mégis sok volt.
Volt öröm, volt idegesség,volt megbántás és megbántódás. Volt benne fájdalom,sajnálat,keserűség.
És akkor következett a kegyelem....
Életemben először ültem lóháton.
Nem féltem, éreztem,hogy barátom hordoz.Gyönyörű volt az őszi erdő,nyugalmas volt természet.
A ló egy csoda.
Békesség,megértés,elnéző elfogadás.Nem bánták a tudatlanságunkat,a súlyunkat,az akaratunkat.Okosabbak voltak.

 Nagyon szeretem a lovakat.
Most viszont,néhány órával az egyórás lovaglás után eléggé fáj mindenem,és nem hiszem ,hogy nagyon kell majd a ringatás.
Összegezve a napot....szép volt :)

4 megjegyzés:

  1. Kicsit irigykedem!:) Leginkább a lovagolásra!...
    Máskor is ültél már lovon? Én még soha!:(

    VálaszTörlés
  2. Most először Ildikém :)
    Ez szerintem a képen is észrevehető....nem ülök, inkább kuporgok Sára hátán :o))

    VálaszTörlés
  3. Örülök,hogy mégis vidám lettél a hétvégére :D
    Én sem ültem még sosem lovon, pedig sógoromnak hat lova van!:P Valahogy késztetést meg bátorságot sem éreztem még! Te nagyon bátor vagy, bizony!

    VálaszTörlés
  4. Nem kellett különösebben bátornak lenni,az első néhány lépés után már otthon éreztem magam a ló hátán(nyeregben voltam ).
    A késztetést pedig én már nagyon régóta magamban hordoztam, régi vágyam teljesült és remélem nem utoljára ültem nyeregben :)
    Ha lehetőséged van rá, azt ajánlom ne hagyd ki :)

    VálaszTörlés