Volt öröm, volt idegesség,volt megbántás és megbántódás. Volt benne fájdalom,sajnálat,keserűség.
És akkor következett a kegyelem....
Életemben először ültem lóháton.
Nem féltem, éreztem,hogy barátom hordoz.Gyönyörű volt az őszi erdő,nyugalmas volt természet.
A ló egy csoda.
Békesség,megértés,elnéző elfogadás.Nem bánták a tudatlanságunkat,a súlyunkat,az akaratunkat.Okosabbak voltak.
Most viszont,néhány órával az egyórás lovaglás után eléggé fáj mindenem,és nem hiszem ,hogy nagyon kell majd a ringatás.
Kicsit irigykedem!:) Leginkább a lovagolásra!...
VálaszTörlésMáskor is ültél már lovon? Én még soha!:(
Most először Ildikém :)
VálaszTörlésEz szerintem a képen is észrevehető....nem ülök, inkább kuporgok Sára hátán :o))
Örülök,hogy mégis vidám lettél a hétvégére :D
VálaszTörlésÉn sem ültem még sosem lovon, pedig sógoromnak hat lova van!:P Valahogy késztetést meg bátorságot sem éreztem még! Te nagyon bátor vagy, bizony!
Nem kellett különösebben bátornak lenni,az első néhány lépés után már otthon éreztem magam a ló hátán(nyeregben voltam ).
VálaszTörlésA késztetést pedig én már nagyon régóta magamban hordoztam, régi vágyam teljesült és remélem nem utoljára ültem nyeregben :)
Ha lehetőséged van rá, azt ajánlom ne hagyd ki :)